Azt hiszem elegem van bizonyos telefonhivásokból, amiket én vagyok kénytelen inditani, merthogy az illetőnek nincs pénze, ezért csak lazán megcsönget és várja, hogy azonnal visszahivjam. Nem a pénz miatt. Na elmondom. Az van, hogy három hete kb szakitottunk a volt szerelmemmel (igen ez a legpontosabb megfogalmazás, mert ő az volt). Végre mind a ketten belenyugodva, hogy most igy ebben a formában ennek a kapcsolatnak nincs jövője, talán majd egyszer máskor. Pont pont pont ő volt az első, mindenféle értelemben, szóval nem kis mérfoldkő, az első szerelem, még a gimiből, a legszebb. De vége, persze nem teljesen, mert még vannak gyengéd szálak, de a tartalom már elveszett. Jóban maradtunk mondhatni barátok vagyunk, néha több néha kevesebb, és most nem a "fuckbuddy" értelemben. Pl hétfőn is söröztunk egyet. Ami zavar az az, hogy azt csinálja, hogy folyton megcsönget telefonon, visszahivom, beszélunk pár percet naponta, tokjó, stb, röhögunk, de mikor megkérdezem, hogy akkor valamikor találkozunk is, akkor persze jön a duma, hogy majd meg még nemtudom mikor. Hát ebből lett elegem. Mert ő keres engem folyton, viszont szerintem ez igy nem az igazi, akkor már üljünk be vhova dumálni, vagy szexeljunk vagy valami, de ezeket a hivásokat nem tudom hova tenni. Tegnap is tök hulyének éreztem magam, hogy megint ő keresett, én meg megkérdeztem hogy mikor lesz pesten, erre ő: miért? Hát anyádért. A lényeg, hogy eldöntöttem, hogy nem fogom visszahivni. Sajnálom de ehhez én nem vagyok elég erős.

Amugy furcsa érzés a szabadság ami kb tegnap a héven tudatosult bennem mikor észrevettem egy helyes srácot. És egyre többet és többet. Én nem vágyom most semmiféle komoly kapcsolatra, ki is ráz tőle a hideg, csak élvezni az életet, tapasztalatot gyűjteni, meg mindent ami ilyenkor már "szabad" (mert eddig ugye nem mutatott jol ha leiszom magam egy buliban ugy h a barátom ott ul mellettem jozanon, bár sajna ez nem mindig állitott meg). Szóval itt az ideje magamra koncentrálni 100%ban. Terveim vannak, amiket meg fogok valósitani. Ez lesz az elkurvulás nyara a szó pozitiv értelmében (már ha van neki)

ps.: amugy karaktert cseréltunk Jucival, ő lesz Elle Driver, én meg Mia Wallace. Holnap megyek a parókáért

Úgytűnik valami regényre volt szuksége a fejemnek. Mert azthittem ilyenkor az ember életének fordulópontjaiban valami megnyugtató filozófiát kéne találnia, de arra nem állt rá az agyam, fel se fogtam az okos szavakat, meg az összefüggéseket. Igazán sajnálom kedves Konfuciusz de nem ment. Aztán a vil.ir.szem.-ra el kellett olvasnom a Legyek urát Goldingtól, amit már elég rég beterveztem, és most eljött az ideje, kivettem és ugy rohantam végig a könyvöm mint kiskoromban. Fasza érzés volt ujra. Hogy fekszel és olvasol, és félpercenként eltelik egy óra. Úgyhogy most ittvan a Törless iskolaévei, aztán megpróbálkozom valami nehezebbel, azaz James Joyce-szal.

Egyébként pedig sajnálom, hiába próbáltam de képtelen vagyok megszeretni a Subwayst. Persze van az az egy jo számuk de nekem semmi több, csak osszevissza zajongás. Imádom a garázs rockot de ebbe van garázs meg rock csak kulon és sehogy se jön össze. Szal jó koncertet a38 de engem egészen ápr.19ig nem láttok. Akkor viszont Rotfront lesz és tánci.

Azért megembereltem magam csütörtökön és találkoztam egy lénnyel mégpedig a jucival. Eléggé pánikhangulat lett urrá rajtam, hogy egyedül tömegközlekedtem de sikerult elvergődni az astoriáig, és szerencsére nem késett, ugyhogy hamar bevetödtünk a Turisztba. Maciztunk meg aztan ö hivott meg egy almalés asszem csaszarkörtere v nemtom. Jóvolt beszélgetni, jovolt az idő és a hangulat. Aztan felmásztunk a Corvinra Mystery gangre, ott még innom kellett de nagyon hamar kiment belolem, és otthagytuk éjfélkörül a bulit, mer egy idő utan minden szam ugyanolyan volt, én meg legbelul nagyon szomoru voltam mert tudom hogy a rockabilllyhez kell egy fiu akivel táncolsz és az enyém már nem az enyém. Vagy nemtudom ez most elég fura. Szal kajáltunk és megbeszéltuk h ápr. 2án megyunk a Tuzrakterbe Tarantino partyra. Ő lesz Mrs. Mia Vallace a Pálpfiksönből én meg a félszemű Elle Driver AKA California Mountain Snake --- a Kill Billből. Fasza lesz kard is meg minden persze nem igazi mer azt apám elvitte a Balatonra meg el is vinnének vele a rendőrök sajna. Az már tuti hogy ott jo kedvem lesz és be fogok rugni.

Szivesebben lennék fű a parkban, mint ember. Egyébként valószinuleg az életemnek semmi értelme se lenne, ha nem lennének benne azok a kevesek, akiket szerethetek. Ez igy szépen hangzik, de igy is csak vegetálásra futja az erőmböl. Bár a biciklizés jót tett, meg az hogy visszakaptam az mp3 lejátszómat. Csak szar ugy ulni a padon a suliban, hogy várnod kell, vagy csinálnál valamit szivesen de nincs kit felhivnod. De ma mégis irtam egy smst a volt barátomnak, aztán felhivott, hogy horgászni ment. Olyan kedves volt a hangja és boldog, hogy elmondhatja nekem már hány pontyot fogott. Ennek nagyon örültem, mármint annak, hogy örül. Viszont fáj az hogy ma sem fogok találkozni senkivel. Ettől kicsit be is fordultam és érzem, hogy türelmetlenebb vagyok anyám felé. Aki mindjárt hoz nekem hagymás zsömlét. Akinek mellesleg valami tibeti buddhista szertartást tartott itt egy forma a lakásunkban. Megszentelte a kuszobot, az ajtó fölötti védőszobor által. A füstölőnek jo illata van, asszem anyám végleg buddhista lett. Vagyis mindig is az volt, csak most mélyül el benne. Én is fejlődtem ebből a szempontból, de inkább az ősi kínai felsogást követném, a buddhizmus, taoizmus, konfucianizmusnak valami sajátos keverékéből kikavargó világképet. Az szép, megnyugtató, mármint inkább ugy mondom, hogy kiegyensúlyozottá tesz engem.

csak

Nemtudom mikor fog elmúlni ez a depresszió?? szerűség. Azt se tudom már hogy mióta tart igazából, vagy, hogy ez csak egy általános világfájdalom e vagy tényleg depresszió. Most, hogy ugy ahogy meghalt a Papa is persze mégrosszabb. Nemis csak azért mert meghalt, mert hát 73 éves volt, csak ahogy. Hogy semmi értelme sem volt. Egy életetmegkönnyítő rutinnak számító szivbillentyűműtét után elkövetett sorozatos orvosi hibák végeztek vele. Mielött bement a korházba önként és a két lábán, szóval előtte nap még fát vágott, hogy a Mamának ne kelljen amíg bent van. Aztán megműtötték. 4 hétig szenvedett utána, lábra állni se bírt és senki nem szólt mi történt csak "ment lefele". Fájdalmai voltak, lefogyott, alapvető emberi szükségleteit nem tudta egyedül ellátni, felülni se tudott, aztán összeomlott a keringése és most halott. Bent van a teste az IOI-ban (valami Igazságügyi Orvosszakértői Intézet vagy mi), mert apám vizsgálatot inditott a kapcsolatait felhasználva, minden valószinuseggel egy többéves háboruba ugorva ezzel, hogy kiderüljön mi történt vele. Agy és sziv nélkül lesz elhamvasztva mert azok kellenek a vizsgálathoz. Mama azt mondta "ész nélkül megy el öregapád". Persze sír. Najó lehgetne még tovább ragozni de már annyiszor átbeszéltuk itthon és várni kell az igazságra. Csak Papa nem lesz sohatobbet. Az én Papám.
Nemakarok találkozni senkivel, mégis elcseszettül magányosnak érzem magam, és bármit megadnék egy igaz baráért v többért, de irtózok bemenni a városba mert emberek között nembírok lenni. Most van a család, dehát a hugom az nemtom az ugy nemis létezik mer utál minket. Anyám rendes, télleg, csak nemtom valahogy ö is elvan foglalva magával mármint nem ugy hogy leszar, de nemtudok neki megnyilni mert nemérzem h télleg érdekelné. Apám az skizofrén, mármint néha tök jóarc, néha rámsenéz,meg fallal veszi körül magát, azonkivul nincs is a képben, mióta nemitthon él. A mamám, hát ö meg sajnos messze van. Pedig vele megértjuk egymást. Szóval ez van. a barátommal elivleg most szétmentunk 3 év után, nemakarom zavarni mert félreértené. Szóval jobbhiján kajálok, cigizek és a kutyámmal vagyok. Asszem most lemegyek és rendbehozatom a hugom biciklijét, hogy a délutáni orámra azzal menjek vissza.
Amugy most egy jókis zenét hallgatok: Rotfront . Emigrantski Ragamuffin, ilyen cigány.német.orosz.magyar cucc, mint a Gogol Bordello csak nem olyan rockos-punkos, de jó